Takács Attila fagytűrő kaktuszai és pozsgásai

Minden évben próbálom a télállókaktusz-gyüjteményemet újabb növényekkel bővíteni. Sajnos ez nem mindég egyszerű feladat. Egyszer, mert beszerzésük elég nehézkes, másodszor pedig nem biztos, hogy a fagytűrőnek hitt növényünk bírja a kemény, tartós hideget. A kaktuszaink fagytűréséről magunknak kell meggyőződni, persze egy biztonsági másolat elmentése után. Erről a kisérletezésről szeretnék most beszámolni.  2008-2009 telén felénk az idő átlagosnak volt mondható. Sokat volt fagyos az idő, de a leghidegebb hajnalra sem volt -12 foknál hidegebb, tehát amelyik növény nem bírta ki ezt a telet, az biztos a mi éghajlatunkon esélytelen.

A tavaszi képen az első növényen egy csúnya gombás foltot látunk, ami sajnos a növény pusztulását okozta. Tehát nem fagyott meg a növény. Az a kérdés, hogy a hidegsokk mennyire járult hozzá a gombafertőzéshez.

 Az Opuntia macrocentra v. minor, egy  kis termetű macrocentra a legesélyesebb a 4  medvetalp közül. Sem fagyás, sem betegség nem károsította.   

 Az Opuntia martiniana (talán flavescens)  2007-2008 telén kifagyott. Most sem sok jót sejtetnek az aerola körül kialakult pápaszemek, bár a növény nem folyt szét, teste kemény maradt valószínű, hogy a növény hidegtűrése határán van.   Egy pár fokkal hidegebb tél megoldja a kérdést.

 Ez a kép egyértelműen eloszlat minden kétséget. Az Opuntia chlorotica, a csapat negyedik tagja esélytelen a mi teleinken. Kár érte, felálló szárú növény lett volna.

A két szélső növény dél-amerikai származású Opuntia.

Sajnos esélyük sem volt. Ő a kövér hajtású változat volt.

A hullámos tövisű  hildmannii változat is símán kipusztult. 

Ez a növény egy Corinopuntia schottii ősszel.

A tavaszi képen jól látható, hogy a hideg nem ártott meg a kaktusznak, ám egy kis gombafertőzés felütötte a fejét. Remélem nem lesz fogékony rá. Látványos, hosszú töviseivel színesítené a kaktuszos kertet.

Tephrocactus weberi.

Sajnos, leghalványabb esély nélkül kifagyott.

Egy másik Tephro ősszel.

Sajnos tavasszal a fentebb bemutatott testvére sorsára jutott.

Róla őszi képet nem is csináltam, csúnyán megrágta a csiga, télen megfagyott, harmadik élete meg nem volt.

Ősszel.

A tél megviselte egy kicsit ezt a növényt. Valószínűleg, ha egy pár fokkal hidegebb van elpusztul.

Austrocylindropuntia vestitáról ez egy őszi kép. Az első fagyok menthetetlenül kipusztították. Tavaszra még a maradványokat is alig lehetett megtalálni.

A következő 4 dél-amerikai kaktuszhoz sok reményt fűzök, szépen átteleltek, betegség egyenlőre nem támadta meg őket.

Maihueniopsis darwinii.

Egy másik Maihuenopsis darwinii változat tavaszi képe.

Ugyancsak egy Maihueniopsis darwinii változat tavasszal.

Számomra ez a kis növény Dél-Amerikából egy igazi meglepetés. Airampoa multiareolata tavaszi felvételen még vörösre színeződve vészelte át a telet. A tavaszi felmelegedésre időben megindult, betegség még nem bántotta.

Most jöjjön egy pár gömbkaktusz! Ezek a képek tavasszal készültek.

Az első növény  egy Echinocereus chloranthus. Nagyon szépen áttelelt és fiatal kora ellenére már virágot is hozott.

Szépen áttelelt a Lepidocoryphantha macromeris. Növekedése egy kicsit lassú, bár időben megindult.

Szépen áttelelt és időben fejlődésnek indult ez a Gymnocalycium gibbosum, remélem komolyabb tél sem tesz benne kárt.

A tesóról ez nem igazán mondható el. A tél megviselte, de maradandó károsodást nem szenvedett. Egy erősebb hideg lehet, hogy végez vele.

Ő egy Pediocactus, Echinocereus alanyra oltva. A telet károsodás nélkül túlélte, viszont fejlődése elég lassú.

A Hamatocactus hamatacanthus szépen kitelelt, tavasszal viszont sokára indult be a növekedése.

Közeli rokona, a Hamatocactus hamatacanthus v. davisii viszont hihetetlen szépen átvészelte a telet, tavaszi felmelegedésre azonnal megindult. A nyári napsütés ellen viszont egy déli oldalra helyezett kavicsal árnyékolni érdemes a világoszöld bőre miatt.